Képzés ELTE-n: Osztatlan tanári (angol-olasz)

Város: Izmir

Fogadóintézmény: Dokuz Eylül Üniversitesi - DEU

Ösztöndíj: Erasmus+ Részképzés
 

Angol-olasz tanáris hallgatóként négy és fél hónapot töltöttem kint 2025 őszén Izmirben, Törökországban. Számomra ez egy mozgalmas, élményekben gazdag félév volt, ahol nagyon sok értékes embert ismerhettem meg.

A kiutazás viszonylag eseménytelen volt, egészen addig amíg le nem szállt a repülő, amikor is szembesültem vele, hogy jó ötlet lett volna kiutazás előtt pénzt váltani, hiszen valamilyen okból a nálunk megszokott bankkártyák nem mindig működnek. Emellett célszerű egy One-előfizetést beszerezni, ők ugyanis támogatják az EUs roamingot Törökországban is. Én kint vettem feltöltős SIM kártyát, a One-os előfizetés kényelmesebb lett volna. 

Szállást igyekeztem kiutazást megelőzően szerezni, elsősorban kollégiumokban gondolkodtam, végül ott is szálltam meg. Ettől függetlenül nem ajánlom, célszerű inkább szobát bérelni, ugyanis sok kollégiumban (főleg lányok esetén) éjfél környékén takarodó van. Ha valaki nem ér vissza időben, előfordulhat, hogy nem engedik be.

A város maga nagyon nagy, sok látnivalóval rendelkezik. A törökök szívélyesek és segítőkészek, akkor is szóba állnak az emberrel, ha nem beszélnek angolul (sokan nem beszélik a nyelvet), és nagyra értékelik, ha valaki igyekszik megszólalni az ő nyelvükön. A közlekedés az egyetem környékén épülő új metróvonal miatt kaotikus, csúcsidőben gyakran gyorsabb gyalogolni, mint autóval utazni.

Mivel nem egyszerű adminisztratív ügyeket intézni, így a kint töltött idő alatt megtanultam, hogy fontos minél több emberrel beszélni, ha valami gond van, ugyanis a rosszul dokumentált folyamatok ellenére előbb-utóbb lesz valaki, aki tud segíteni. Emellett általános dolog az alkudozás, akár szállások esetén is, érdemes puhatolózni.

A kinti egyetemen mindenki nagyon szívélyes volt, sok segítséget kaptam, mivel én voltam az egyetlen tanáris hallgató Erasmussal, a tanárok nagyon megbecsültek, és szintén sokat segítettek, ha volt bármilyen kérdésem.

A helyi ESN nagyon jól működik, sok programot szerveznek, főként a kulturális/közösségépítés jellegű események vannak túlsúlyban. Emellett az egyetemen számos diákkör működik, ahol az Erasmusosokat is szívesen látják, én például táncolni jártam.

Összességében ez a négy és fél hónap egy nagyon kellemes időszaka az egyetemi tanulmányaimnak. Bár a török kultúra sok dologban eltér a miénktől, úgy gondolom, hogy annak aki szereti a kalandokat, és nem ijed meg a problémás helyzetektől, mindenképpen érdemes kipróbálni.